Az események (elhúzódó szóbeli vizsga, névnapok megülése nagycsaláddal, idegbetegség+stressz) úgy alakultak , hogy mára szünnapot tettem. Nem néztem a kaját és nem edzettem (kb 4 órát aludtam, első dolgom lett volna, hogy leesek az ellipszisről). Természetesen ez a nap nem számít bele a programba. Holnap indulunk tovább diétával (1.nap), az edzések maradnak, a program 37. napja jön holnap.
A szünnapnak köszönhetően ezután szombatonként lesz a hétösszegző.
Kicsit kifejtve a dolgokat.
Vizsgáról bőven nem nyilatkoznék. Legyen elég annyi, hogy a fair play fogalom ismeretlen a kar összes dolgozójának. Az idegbetegség nyilván ehhez kapcsolódik.
Névnapok megülése nagycsaláddal:
Anyának és nekem tegnap volt a névnapunk, és mint minden névnapot vagy szülinapot, ezt is a keresztszüleimmel és uncsitesókkal megünnepeljük, melynek minden egyes alkalommal az a menete, hogy asztal rogyásig pakolva kajával, majd a szokásos mondatok:
Anya: "Most nem főztem sokat. Ha nem elég, szóljatok, veszek ki a fagyóból husit gyorsan, és csinálok belőle valamit." - ja, végülis a leves, magyaróvári szelet, sült oldalas, Pékné csülök, Dubbary-szelet, krumpli valóban kevésnek bizonyul, állj a sarokba, szégyelld el magad, és süssél sütit! :) De Anyának meg lelkifurkája volt, mert csak 1 köretet csinált, a szokásos 3-4 helyett. Egyem a szívét :)
Én: "Anya, már megint nem főztél semmit?? Most egyek megint száraz kenyeret?"
Apa és Keresztapu: "Na mit iszol?" "Egy kis üditőt" "Áááá, az női ital, én olyat nem töltök!Na akkor csak egy sört igyál már!" "Na jó, egy sör jöhet"
A tágan értelmezett családnak csak ezen részével tartjuk szorosan a kapcsolatot, cserébe velük nagyon szorosan. Nincs névnap/szülinap, ami elmaradna (+havonta legalább egyszer random meglátogatjuk egymást) - mindig felköszöntjük egymást, aztán egy arra alkalmas napon rosszullétig zabáljuk magunkat (volt már rá példa- legutóbb Keresztapám karácsonykor (: ). Közben sztorizunk, csacsogunk, sikítva visítunk a röhögéstől - és ehhez szorosan hozzáfűződik a kaja. Erről nem vagyok hajlandó lemondani. Majd ha lesz saját háztartásom, és én fogom vendégül látni a kedves családot, akkor valszeg nem ilyen lesz a menü. De az is lehet, hogy igen - mert ők ezt szeretik :) Lényeg, hogy az elmúlt 21 évben ez így égett be a családtörténetbe (mondjuk kezdetben kicsit nagyobb (kétszer ennyi) volt a létszám). Ha azt mondják, hogy családi összejövetel, akkor nekem mindig ez ugrik be. És mindig jó kedvem van tőle. És ennek én semmilyen mozzanatáról nem vagyok hajlandó lemondani. Lehet egyetérteni meg nem, e van.
Ps.:
Szerintem igazad van, én is kb. így állok hozzá. Annyit tudsz esetleg változtatni, hogy olyan menü legyen, ami nekik is meg neked is jó. Ha ilyen nem jut eszedbe, hagyd a fenébe, havi 1 nap belefér, ha több bűnözés nincs, és ha nem az a célod, hogy X idő alatt Y kg-ot fogyj.
VálaszTörlésjah. csak én mosz az x idő alatt y kilót fogyok kategóriában vagyok :D nagyon nem hat meg egyébként, kilóban és centiben (egyelőre) nincs látszatja a dolognak, de ha lesz is, tudom, hogy max 2 nap és eltűnik.. nem aggódom magam halálra :)
VálaszTörlésHelyes :) Jó látni, amikor valaki megtalálja az egészséges középutat :)
VálaszTörlés:) Muszáj, mert csak így lesz belőle hosszú távon is élhető rendszer, vagyis csak így jöhet létre az életmódváltás :) Meg kell találni a saját szabályokat .. kedvet kaptam egy bejegyzéshez... kár hogy nincs időm... :( azért elmentem vázlatnak :)
VálaszTörlés