14. nap (csütörtök) + előrehozott karácsony = tudathasadás

A mai nap a legkevésbé sem alakult úgy, ahogy kellett volna. Kezdve azzal, hogy megint 9kor másztam ki az ágyból, folytatva azzal, hogy tízóraira nem volt sonkám, szóval ott 1 kaja kimaradt, és egyből jött az ebéd. Aztán jött egy egészen jó periódus, uszi és edzés (396 KCal) rendben lement ( felétől megint személyi edzés jelleggel :) ) Aztán a vacsi, aminél is a család vígan majszolja a rántott sajtot, én meg ugye a 10 dkg sonkámat és extrudált kenyeremet. 2 hete az ízvilágom kimerül a rostonhúsban, extrudált kenyérben, sonkában tojásban mentes vízben és a kávéban. Nincs mit szépíteni, előre hoztam a karácsonyi "bármitehetszEZZZZAZZZZZ"-t, és vacsira én is beburkoltam egy rántott sajtot. 

Közel sem állok most a megboruláshoz, de komolyan mondom, ha nem jönne most a karácsony, és nem lenne kibúvó, hogy most jön 3 nap, amikor bármit ehetek, akkor könnyebben megálltam volna. 

Kicsit amúgy tudathasadásos állapotban vagyok. Egyrészt az van, hogy nem érdekel, mert szépen menetelek előre, 100%ban odafigyelek arra, hogy minden sínen menjen (ebből 90% meg is valósul), és ennyi belefér, sőt kell ahhoz, hogy ne menjek mások agyára, mert begolyózok. 

Másrészt viszont nem fér bele, mert erről szól a program, hogy 70 napon keresztül keretek közé vagyok szorítva, és pontról pontra mindent be kéne tartanom. Csakhogy ez így látványosan nem megy, egyre több a félrelépés, kajakihagyás - hülyét magamból meg nem szeretnék csinálni. Az meg hogy magamat vagy másokat áltassam azzal, hogy minden szép és jó és rendben megy nem igazán célom. Szóval most forog a fejemben egy olyan forgatókönyv, hogyha megszabadultam az utolsó dkg feleslegtől is, akkor visszatérek a tudatos táplálkozásra (kalória, fehérje, szénhidrátmennyiséget megtartva) és úgy folytatom a "programot". Ez még nem biztos, leginkább attól függ, hogy ezt az állapotot mikor érem el és akkor milyen állapotban leszek (mentálisan). Szóval ez még csak kérdőjeles. Az viszont tuti, hogy 20. nap környékén diétát fogok cserélni, mert ez az ízmentes dolog, ill. hogy gyakorlatilag 4 ízt érzek 2 hete, ezt idegi bezsongás nélkül még max 1 hétig bírom. A kaja miatti kiborulás meg a legkevésbé sem kívánatos dolog a vizsgaidőSUCKban. Ezt majd még le kell ülni, ki kell számolni megint mindent, és a modellbe már a minél változatosabb ízvilágot is be kell venni (erre nincs valami csudiszupi csillivilli program, mint a gretl vagy spss, aminél csak bedobálom az adatot ő meg kiadja az outputot néhol cuki grafikonnal kísérve???). Nem lesz egyszerű a dolog, de saját  és közvetlen környezetem érdekemben muszáj lesz itt valamit változtatni, különben komolyan begolyózok.

Ha a Lifetiltes Benedek Bence ezt most olvassa, akkor valószínűleg már az ereit vágva zokog, hogy még 1 liba, aki nem bírja végigcsinálni.. Az egészben az a szomorú, hogy teljesen jogos, és igaza van. Mondjuk azt gyorsan tisztázzuk le, hogy nekem nem az a célom, hogy neki megfeleljek, meg mutassam neki, hogy márpedigénakkorismegcsinálom. Nem miatta, és nem más miatt csinálom, hanem magam miatt. És éppen ezért nem fogom összeroppantani magam. Persze, ha végigcsinálom, akkor halhatatlannak fogom magam érezni, és bárki bármit rak elém, röhögve fogok neki és csinálom végig, hisz túléltem már ettől nehezebbet is. De ha elértem a célom, azaz 1. feszes és lapos és kőkeményen izmos lesz a hasam 2. elértem a kitűzött centiket (kiló nem érdekel, kinézetre megyek, nem mérlegre) 3. feljavítottam az állóképességemet, akkor én ott hagytam abba az egész programot, és térek vissza a rendes életembe azaz a SOK ÍZŰ tudatos táplálkozáshoz és a heti 2-3 edzéshez. (Ez egyébként már nagyon nincs messze, holnap reggel jön a mérés, akkor már én is okosabb leszek.)

Egy mondatban összefoglalva: ha azt érzem hogy összeomlok, mert nem bírom a diétát akkor azonnal abbahagyom. Ennyit nem ér meg. De nyilván különbséget fogok tenni az apró, kis szenvedések és az igazi összeomlás között.