A megborulás

Tegnap este sajnos volt egy "kis" bűnözés. A délután folyamán többször módosult az, hogy nálunk lesz az alapozás vagy máshol. Mikor elindultam a srácokért, akkor még úgy volt, hogy jövünk ide vissza. Így nem uzsonnáztam és vacsoráztam, gondoltam majd visszajövünk és majd eszek akkor, amikor az "elő van írva", vagyis rendesen megvárom az étkezések között a 3 órát. Na mikor a srácok beszálltak a kocsiba, akkor mondták, hogy mégse hozzánk megyünk, hanem egy másik ismerőshöz, aki csinált vacsit. Paradicsomszószos, darált húsos, kukoricás chilis babot. Tortilla chips-szel és rozskenyérrel. Na meglátván a kenyeret felbuzdultam, hogy akkor kis variálással ugyan, de nagyjából keretek között maradva eszek egy szendvicset (= kérek sonkát). De nem volt sonka. Virslit meg nem akartam vele csináltatni, mert basszus  nekünk főzött, az én hülyeségem miatt ő ne szenvedjen már duplán, szóval ettem a chilisbabból kb 2 kanálnyit, meg egy fél szelet kenyeret. Szerencsére ezzel én jól is laktam. Ez volt az első megborulásom este 9kor.

Aztán koncert után, üljünk még be valahova. Ez hajnali fél2kor. Na de a fiúk éhesek. szóval bementünk egy "étterembe", ahol a srácok ettek hamburgert, én meg cézár salátát. Örültem, hogy van valami nyúltáp, ami visítva esetlegesen minimális kcal tartalommal belefér, és akkor legalább én sem fogok lefordulni a székről az éhségtől  vagy ájulok ki úgy, hogy 2 srácot én viszek haza. De persze a cézár salátát tele kell önteni cukros öntettel, hogy az egész saláta abban ússzon, illetve a roston csirke az gyros hús volt. Szóval a minimális Kcal tartalom nem igazán jött össze. 

Ez így egymás után elég rosszul érintett, kicsit összetörtem, hogy még csak 2. nap, és már el van ferdítve az egész, kezdve azzal hogy, 2 napot meg kellett cserélni, mert elfelejtettem túrót venni, folytatva ezzel a 2 bűnözéssel.. Már 2. nap.. Ezen kellőképpen kibuktam, hogy nem lehetek ennyire béna és gyenge, és elölről kezdem a programot. Aztán lévén, hogy második nap, ennek sok értelme nincs. Most gyakorlatilag annyi történt, mint egy átlagos hétvégémen, hogy napközben figyelek a tudatos táplálkozásra, este meg ha éhes vagyok akkor eszek, de nem a fehérlisztes óriáshamburgert, hanem valami olyat, ami tápláló (esküszöm a salátával tovább birom kaja nélkül, mint egy hamburgerrel). Ettől függetlenül továbbra is úgy érzek, hogy csalódtam magamban, mert ennyire az elején soha nem szoktam feladni semmit. Meg ez nem egy kis múló szeszély a fejemben, hanem hónapok óta ez a célom, mert tudom hogy ha elérem azt az alakot, akkor leszek magammal teljesen elégedett. És nincs az, hogy jaj ne vedd már ennyire komolyan! DE! Mert ha nem veszem iszonyat komolyan, akkor máskor lesz megborulás, és akkor meg tényleg fölöslegesen szenvedek a hét többi napján. Vagy akkor nem most, hanem majd karácsonykor meg szilveszterkor adom fel, amikor majd a legtöbb erőre lesz szükségem. Azért hívják programnak, mert keretek közé vagyok szorítva, amiket nem szabad átlépni. Ha átléptem, bukom a programot. Ami nálam nem csak azt jelenti, hogy nincs feszes has,  hanem a mentális gyengülés is párosul hozzá. Mert ahogy a program képes a mentális erősítésre, úgy képes összetörni is (ld. ezt a bejegyzést). Mert ha elbukom a programot, akkor az annyit jelent, hogy csupán néhány szabály betartására is képtelen vagyok. Pedig tudom, hogy meg tudom csinálni, mert ha valamit (nem is oly régen) meg tudtam csinálni, akkor máskor is képes vagyok rá. Vagyis lennék, de valamiért mégsem. 

Meg ugye a bevezető szöveg: Do it or not do it! But don't try. Semmit sem vagyok  hajlandó félgőzzel csinálni (kiv. ha számomra nem értékes a cselekedet, de mégis kötelező ld. menedzsmentes tárgyak a suliban)  Tudom (mert már bebizonyítottam máskor), hogy ettől nekem sokkal több akaraterőm van, és képes lennék megcsinálni, de valamiért mégis belebuktam. Már 2. nap... Tényleg nagyon nagyot csalódtam magamban, szóval most kicsit felhergelve csinálom ezt az egészet, hogy csakazértismegcsinálom, de az a baj, hogy ha valamit idegből csinálok, az csak rövid ideig tud tolni a cél fele. Amint lemegy a stressz, akkor abbahagyom, hogy ókitérdekel, nem heregelem én ezen magam, nem ér annyit. Na ezt jó lenne elkerülni.

Szóval most próbálom magam lenyugtatni, és csak szimplán felszívni magam erővel, hogy megcsinálom. Na meg ugye tanultam az esetből, ezután (pl. jövő héten Paddy koncertre) úgy megyek bulizni, hogy viszek magammal 2 kis pufirizset.. a kocsiban bőven elfér.. Nagyon remélem, hogy több ilyen megborulásom nem lesz, mert ez most tényleg padlóra küldött, és jelen helyzetben nem igazán erre van szükségem. Szóval már csak azért is fogom ezután pontról pontra betartani a programot, mert még egyszer ezt érezni nem akarom! Csak a siker édes ízét, a magabiztosságot, és az elismerő tekinteteket. De ezt még egyszer nem!!!

A LifeT!lten most az utolsó bejegyzés egyébként pontosan erről szól.