Idegösszeropi

Már vártam a pillanatot, hogy mikor fogok összeomlani idegileg a vizsgaidőSUCKban, és hálistennek nem  is kellett rá sokáig várni.

Tekintve az eddigi vizsgaidőszakok statisztikáját megállapítható, hogy ez a 6 hetes időszak nálam 2 módon játszódhat le:

1. Valami szerelmi bánattal fűszerezve - veszekedés, szakítás, újramelegíteni a töltött káposztát, belehabarodni olyanokba, akikbe nem kéne, és egyéb hasonló szituációk tömkelege belesűrítve abba a 6 hétbe, amikor mindenre kéne koncentrálni, csak erre nem. Mert miért is lehetne az év 52 hetéből a maradék 40 hétben  ezeket letudni. De ha neadjisten mégis sikerülne az érzelmi összeomlást kikerülni, akkor
2. Előjön egy fincsi szívritmuszavar. Ennek van egy kedves, rövid (?) története (akit nem érdekel az ugorja ezt a bekezdést.). Történt egyszer 2011. május 13-án (péntek), hogy a kis baráti társaságommal aprócska összejövetelt tartottunk. Én az egész este folyamán ( 18:00-03:30) megittam 1 fél üveg (=3 dl) habzó bort, azt is fröccsnek hígítva. Meg még vízipipa meg akkor még cigi. Aztán elmentünk aludni, csakhogy én 2 óra alvás után (szombat reggel) úgy gondoltam, hogy kipattanok az ágyból és kiszaladok a konyhába egy  üveg vízért. Ez a táv nagyjából 25m oda-vissza - ezalatt nekem sikerült 3x összeesni, meg egy kis emlékezetkiesést is produkálni. Barátnőmnél voltam (szerencsétlen szerintem 70 szívrohamot kapott, mikor engem összeesve lát a szobájában, fejem pihen a radiátor sarkán és nem reagálok csak 4. szólításra.. ) szülei összekapartak, megmérték a vérnyomásom (ha a békának csak ama bizonyos testrésze alatt lett volna, az már jó lett volna!), tömtek belém pirítóst, visszafektettek aludni, király, nincs is semmi para. Aztán hazajöttem, elmondtam anyáéknak - na onnan óránként mértük a vérnyomásom és a szívritmusom - egy mérés sem volt, ahol normálisan ment volna a szívem, azért adtunk még neki 1 esélyt, hogy hátha csak ki vagyok merülve, majd helyreáll, másnap (vasárnap) reggel döntünk, mi legyen. A 12 órás alvás sem segített a ritmusomnak, szóval indíts a kórházba. Ott mivel én paraszt meg merem zavarni az ügyeletes doki sziesztáját, sok szeretetben nem volt részem - a szakértő vélemény annyi volt, hogy reméli nem lesz semmi bajom, mert akkor holnap hazaengedhet. Köszke. Rám rakott 1 szívmonitort (először persze a nővérke olyat hozott, ami nem működött rendesen...) Mivel az egész napos fekvésben nagyon az ájulást nem tudtam ismét produkálni ezért hazaengedtek, kaptam 1 kis holtert (24 órás szívritmus figyelő 70 km vezetékkel, amiből alvásnál óránként kihúzódik egy, melyet nem éppen egy lágy altató dallam kísér...).    A szakértői orvosi vélemény: jaaa, van ritmus zavarod (ja mert hogy azt kihagytam családban elég sok a szívbeteg, köztük nagyanyám magas vérnyomással, apa ritmus-zavarral), de értéken belül, szóval mehetel Etel. I love magyar egészségügy.

Na de a lényeg: mivel most nincs semmi szerelmi bánat, nem szerettem bele senkibe (nem hogy olyanba, akibe nem kéne), és nincs kivel szakítani, így csak a 2-es opció maradt. 

Tudtam/ tudom én, hogy a holnapi vizsgámra nem a tudásomra fogom a jegyemet, hanem arra, hogy fortuna mennyire áll mellém. Na de ez amikor tudatosult bennem, hogy most 5 kredit tényleg csak a szerencsémen múlik (és január 23ig A vizsgákkal vagyok tele, ez a drága jó időszak meg tart jan. 27ig - értsd egyetlen bukás sem fér bele), az kicsit kiakasztott, és iszonyat felhergeltem magam. Így persze tanulni képtelen voltam, ezért lementem, hogy jó akkor cardio. Pulzusmérő óra fel, előtte még egy kis serte-perte mialatt egyik percben a pulzusom 120, de 3 perc múlva már 62, és útközben valahol megütöttük a 40et is. Egyenletes szívritmus fasorban sem volt közben of course (itt üdvözölném a májusi ügyeletes dokit, hogy csak értéken belül van ritmuszavarom.). Na akkor pihenjünk picit, még sem kéne így cardiozni. Negyed óra múlva helyre állt a rend, tartós 90es pulzus mellett ritmuszavarnak már esélye sincs. Kezdhetjük! 15 perc tekerés után (104 Kcal, 4,5 km) le kellett állnom, mert kezdtem szédülni (itt már nem csak üdvözlöm, de puszilom is a dokit!), az ájuldozós kártyát már egyszer kijátszottam, többször nem akarom (unalmas lenne mindig ismételni magamat), plusz akkor menjünk megint kórházba, de karácsonykor mennyivel lesznek jobbak az esélyeim rendes ellátást illetően?  Lényeg a lényeg, hogy le kellett állnom. Jó, akkor ha már edzéssel nem sikerül levezetni a stresszt, menjünk zuhanyozni, aztán tanulunk tovább. Fél óra alatt el is olvastam 2 oldalt a 70ből, ez meg semmit nem ér, szóval inkább alszok. Vergődtem egy órát az ágyban, mire nagy nehezen elaludtam, majd egy óra múlva, féléjfélkor arra keltem, hogy nem érzem jól magam (szeretetemet a doki iránt kifejezni már nem lehet - "nem érez, ki érez szavakkal mondhatót"). Akkor agykontroll bekapcs -  "nyugalom, nyugalom, 100 évig élek én ha így folytatom", már úgyis mindegy, nyugodj már meg, Kornél lesz bent, egyenletes légzés, szúúúúúúszáááááá. Mindez olyan jól sikerült, hogy most halál nyugodtan ülök itt hajnal 1kor (holnap, azazahogy ma 10kor, vagyis 9 óra múlva vizsga), és tök friss vagyok.. Szóval mindjárt nekiülök tanulni, és akkor 2 perc múlva már újra durmolni fogok. 

Igazából amúgy, ha lehetne választani, akkor mégiscsak az egyes opciót választanám... a kórházban nem tudnám tartani a diétámat :)

Szóval légyszi jöjjön már egy herceg, akibe beleszerethetek, és így megment engem a magyar egészségügytől! Nem kell kapcsolat meg anyámkínja, csak picit csavard el a fejem! A többit már én megoldom! Köszcsi!!